Mindig felemelő érzés az esküvő napján a párok első pillantását megörökíteni. Annál őszintébb látványhoz semmi sem fogható. Abban a percben nekem is összeszorul a szívem, s első pillantásunkra gondolok, amikor én megláttam Anettet esküvői ruhában! Nincs az a férfiszív, aki legalább a szeme sarkában ne könnyezne meg! De a legcukibb, ha próbálja visszatartani, pedig nekünk is jól áll, ha kiengedjük az érzéseinket, sőt merjük megmutatni azt!
Fiatalabb pároknál ez a szemekben tündöklő rajongással párosul, korosztályom pedig egy meghitt belsőséges mosollyal, bármelyik filmben Oscarra jelölhető, egy őszinte csókkal, s sokszor könnycseppel mutatja meg, hogy szíve választottja elcsavarta a fejét! Ezért is lettem esküvői fotós! ? Viszont fotós szempontból jó, ha kicsit „megtervezzük” az eseményt.
Első sorban egy fotósnak mindig a fény (a fény ? ! ) a legfontosabb. De ez nem azt jelenti, hogy a tűző déli napsütésben szeretné elkapni a pillanatokat, mivel akkor az árnyékok plasztikussá, avagy zombivá varázsolnak minden arcot, nem beszélve a hunyorgásról!
Ezt elkerülendő érdemes keresni egy árnyékos helyet, ahol lepihenhetünk s elaludhatunk :). Viccet félre téve egy árnyékos lombkorona alatt, épület árnyéka mellett –ami mellesleg szél ellen is véd- egyrészt Ti sem tikkadtok ki, a fényt is szűrve/visszaverődve kapjuk, ami a jó fotók alapkövetelménye.
A párokkal ellentétbe, a fotós örül, ha enyhé felhős az ég, mert egy jó nagy softboxot (fényszűrőt) kapunk ekkor. Persze nem a felhőszakadásra gondolok! A fátyolfelhők pont ideálisan szűrik meg az áldásos napsugarakat.
Egy tavaszi vagy épp egy őszi esküvőnél már 16 óra után, a lemenő napsütéses délután is tökéletes, amikor a súrlódó fények, ellenfények varázslatossá tesznek egy egy fotót.
Feltéve, ha a szabadban akarjuk megejteni az első találkozást.
Ha ugyanezt beltéri helyszínen szeretnétek megvalósítani, továbbra is fontos a fény jelenléte. Amennyiben a helyszínen rendelkezésre áll egy folyosó, szép természetes megvilágítással vagy egy szoba melynek ablakaiból kellemes fényözön világít be, akkor nem csak az egymásra való pillantást lehet elkapni, hanem egy különleges atmoszférát is adhatunk a képnek. Ami ilyenkor fontos számunkra, hogy jól körbe tudjuk lőni a pillanatot, azaz elférjünk mindannyian. Mivel én másodfotóssal dolgozom, nekem ez is egy szempont!
Szerintem minden ember fotógén csak jól kell éreznie magát, s nem szabad megijednie a kamera lencse láttán
Nem véletlenül lett ez a mottónk: Szenvedélyes embereket keresünk, amilyenek mi vagyunk! ?