Nem olyan régen volt alkalmam egy vidéki esküvői nyílt napon részt venni. (Külön köszönet érte Szabi!!!)
Megmondom őszintén kis rendezvénynek gondoltam, s ha előtte való napokban nem dolgozom magam hullára, akkor bizonyára jobban is értékeltem volna. Feleségem nagyon szeretett volna kimozdulni otthonról, így végül családostól kis Bencénkkel egyetemben mégis elutaztunk. ?
Nem bántuk meg! Nagyon igényes volt az egész, amit láttunk belőle! Kitettek magukért a szervezők, rengeteg program volt a próba házasságon át -amit egy az egyben ott levezényeltek, s papíron 1 órára férj és feleség volt az ifjú jegyespár-, egészen az esti partiig! Jövőre ott a helyünk!
https://www.programturizmus.hu/ajanlat-valentin-napi-hetvege-magtar-fogado-noszvaj.html
Ami viszont még nagyon megtetszett, az a régi esküvői fotógyűjtemény, ami a rendezvény ideje alatt végig megtekinthető volt. Természetesen nemcsak a fotók miatt, hanem az érdeklődők miatt is, akik felismertek egy-egy szülőt vagy nagynénit a kinagyított képeken. El lehet képzelni az ovációt! ?
Ahogy elemezgettük mi is a képeket, óhatatlanul elkezdtünk szakmázni rajta. Néztük a kompozíciót, a vaku használatot, hogy mennyire beállított a kép vagy spontán fotó. Volt e esetleg retus, mennyire értett a Hölgy/Úr az előhíváshoz, stb.. S egyre nagyobb különbségeket láttunk a fotók között, jól megkülönböztetve, hogy ki profi és ki „végezte csak a munkáját”.
Ezért is tartom fontosnak az esküvői fotózások során, hogy ez nemcsak egy munka. Egyrészt Nektek is meg kell felelnünk, de legalább annyira fontos az utókornak is megfelelni.
A magas szintű profi felszerelés, a megfelelő számítástechnikai háttérrel és tudással alap, amihez alább nem hagyó gyakorlási vágy, új megoldások, projektet keresése párosul, egy hi-tech őrületben.
Jó kombináció? ?
Képek a Fortepan -tól: