Nagyon vártuk ezt a napot, körülbelül annyira, mint amikor az esküvőnkről volt szó. Mint általában túlzásba is estem volna, hiszen mindenben szeretek maximalista lenni ?
De Anett lehűtött, mégiscsak az én gazdasági csodám! Körülbelül 40-50 vendéget terveztem meghívni, de mivel most csak étteremben tudtuk tartani a fogadást, így a költségek vetekedtek volna az esküvőivel. Végül csak a szűk családdal és a szűk baráti körrel ünnepeltünk.
Az időpont miatt már márciusban jártunk a budaörsi templomban, nem mintha kizárólagossá lehetne tenni egy ilyen időpontot, de biztos, ami biztos. Vittük Bencét is, mondtuk, hogy a házasságunk Gyümölcse, emlékeztettük arra, hogy két éve ugyanitt házasodtunk össze Márió atyánál.
Amúgy szerintem érdemes is több hónappal előre jelezni a papnak, még akkor is ha jelen esetünkben elfelejtette az időpontot, gondolom pont ezért kérte, hogy azon a héten kedden is beszéljünk egyet.
Ekkor lepődtünk meg egy kicsit, hogy rajtunk kívül már 4 pár jelezte, hogy aznap szeretnék ők is a mise után a keresztelőt. Sebaj, legalább nem leszünk egyedül ?
Azt a praktikus tanácsot kaptuk, hogy a mise végére elegendő jönni, Így a kislurkók kibírják a kb 30 perces eseményt. Ez már fél éves gyerekeknél fontos dolog, egyévesnél meg aranyat ér, mert a mozgáskultúrájuk igencsak nagy már ?
Itt jegyezném meg, hogy Bence legalább annyira élvezte és csodálkozó tekintettel nézte az egészet, mint én ? de lássuk sorban a szertartás menetét:
A mise után a sekrestyében gyülekeztünk: szülők, keresztszülők és a kis lurkók. Kaptunk egy gyors eligazítást – azok kedvéért, akik hasonlóan zavarban tudnak lenni – arról, hogy minden kérdés és fogadalomtétel elejében ott lesz a válasz, amit mondani kell. Ezután ünnepélyesen bevonultunk. A pap ment elöl a négy keresztelkedő család pedig utána.
Miután elhelyezkedtünk, anyukák és keresztanyák kis lócára, apukák és keresztapák mögöttük állva, köszöntötte az egybegyűlteket és a vendégeket, kedves szavai oldották izgalmunkat. Sorra megkérdezte a gyerekek neveit és elmondta kinek ki a védőszentje. Bence védőszentje Szent Benedek lett, ezen jót mosolyogtunk, mivel kicsi féltestvéremet, aki fél évvel idősebb Bencénél, Benedeknek hívják.
Miután keresztet rajzolt a picik homlokára mi és a keresztszülők is keresztet rajzoltunk, megerősítve annak jelentését. Következtek a fogadalmak, melyben megígértük, hogy a keresztség szellemében neveljük fel a gyerekeket.
A következő mozzanat az volt, hogy megszentelte a keresztvizet (a négy gyermeket figyelembe véve egy egész kancsóval) és szép sorjában megkeresztelte a piciket. Nem mindegyik baba tűrte jól a vízcseppeket. Bencénk inkább csak csodálkozva nézett, amikor keresztszülei a kezükbe vették és a pap meglocsolta a kis buksiját. Pedig amikor otthon fejet mosunk hangosan ki szokta fejezni a nemtetszését. Talán ő is érezte, hogy ez most egy emelkedett pillanat.
Befejezésképpen a keresztszülők egy-egy égő gyertyát kaptak a kezükbe melynek lángja a hit és a kegyelem fényét jelképezi.
A búcsúzó szavak és a kivonulás után a sekrestyében megkaptuk az emléklapot a keresztelőről.
Immár felszabadultan fotózkodtunk, majd a családdal beültünk ebédelni a templom melletti étterembe, ami Budaörs egyik érdekessége, ugyanis abban az épületben működött régen a tűzoltó szertár.
Mindenkinek ezúton is köszönjük, hogy elfogadta a meghívásunkat és velünk volt ezen a meghitt eseményen. Külön köszönet Kőhidai Szabolcsnak és Kedvesének a szuper képekért!